![]()
Hatalmas izgalommal vártam március utolsó napját, és az arra a napra tervezett találkozónkat. A nap eljött, a világ nem omlott önnön magába, így némi készülődés s Dorka zaklatása olyan kérdésekkel, amelyeket ő sem tudott megválaszolni (ezúton is bocsi), sikeresen el is kezdődött az egész mindenség olyan 10.30 körül. Az emberek, mint lusta cseresznyefavirág-szirmok, lassan szállingóztak ... felfelé a padlásra.
Japán zenei videók vetítésével kezdtünk, amin nem volt szerencsém ott lenni, de ahogy Dorkát ismerem, olyan "Rock the house"-feeling-et varázsolt a terembe.
Az élőszereplős videók után általnyergeltünk a rajzolt zenei multimédiaformátumok táltos paripájára: AMV-vetítés következett, ahol a Bella által összeválogatott anyagok kerültek vászonra (amit mellesleg én állítottam fel még reggel, életemben először!). Az utolsóra értem vissza.
Ezután bemutatkoztunk és elmeséltük, hogy ki mit csinált/nézett/olvasott az utolsó meet óta. Nagyszerű dolog, hogy voltak új emberek, illetve voltak rég elveszett, s most ismét "megtalált" tagok. \o/
Miután kibeszéltük magunkat, szőnyegre került ... egy kisebb, a magamfajta téglamozgású emberek egyik legnagyobb kihívása vagy örök ellensége (kinek mi): a táncszőnyeg. Itt ismét megcsodálhattuk (én legalábbis biztosan), hogy egyes résztvevőknek valamiféle biomechanikus rugó lehet a lábukban.
Következett a zenei kvíz, ami nagyszerű előadásokból (Pálfi Gyöngyvér művésznő) és kisebb bakiparádéból állt (én). Sajnos direkt olyan darabokat választottam, amivel egy kicsit a játékos réteget is meg tudom fogni, apró probléma, hogy az említett réteg most oly vékonyan képviseltette magát, hogy valószínűleg jobban jártunk volna, ha én is animés darabokkal készülök. Meg egy kevésbé izgulós fejjel. Viszont minden versenyen vannak nyertesek. Az indulók között most Eni volt a legjobb, ezúton is gratulálunk neki! Viszont meg kell említenem Szilárd elképesztően ötletes taktikáját, amivel sok-sok potyapontot húzott be, illetve Spál nagyszerű plusz-pontjait, amivel ő a névleges (de ennek ellenére nem megvetendő) tiszteletbeli győztes nevet érdemelte ki magának tőlem.
Ezután kétfelé váltunk, mint a Vörös-tenges Mózes előtt, és az egyik félcsoport (az ügyesebbek vakmerő tárasasága) lement az udvarra, hogy elkészítsék A ZÁSZLÓT (!) a Con-ra. A másik féltenger pedig halkan hullámozva fennmaradt a padláson és elfoglalta magát konzolozással, jól megérdemelt pihenéssel, illetve páran néha-néha lenéztek, hogy a napon pácolódó ecsetmestereket buzdítsák.
Így érkeztünk el a 17 órai záráshoz, amikor ... nos... összepakoltunk és hazamentünk.
A sütiért külön köszönet Alminak (nekem nagyon ízlett, szemnek és szájnak is tápláló volt), a konzolokért pedig Grass-nak és Yak-nak.
Találkoz(z)unk legközelebb is. :)
|
